Noszvaj története

A település nevét korábban Neznay, Noznay szláv személynévvel azonosították, mert a honfoglalás környékén ezen a területen szláv települési foltok voltak, de a legújabb kutatások ezt cáfolják, eszerint a Noszvaj név a Noszvijj szóból származik, mely jelentése a „mi falunk” és latin eredetű szó. A XI. század második felében ugyanis nagy számban költöztek latinus népcsoportok az országba (Itáliából olasz, Franciaországból ófrancia, Németalföldről pedig vallon nyelvet beszélő telepesek, akik nyelve az újlatin nyelvek csoportjába tartozott. Ezt bizonyítja például, hogy a település délkeleti részén lévő terület mai is az Olaszilápa nevet viseli.
A bükk hegység déli lejtőjén és Noszvaj környékén régészeti ásatások során őskori leleteket is találtak, ami az emberi letelepedés korai nyomait bizonyítja. 
Noszvaj már az Árpád korban lakott település volt, a honfoglalás után királyi birtok, majd adományozás révén a püspöké lett (egri püspökség). Az első írásos dokumentum 1248-ból származik, IV. Béla király idejéből, ez az oklevél azt bizonyítja, hogy a község ebben az időben püspöki falu (villa episcopalis) volt, az egri püspökség a birtokosa.
Noszvaj területileg és közigazgatásilag 1948-ig Borsod megyéhez tartozott, de birtokjogi szempontból egészen a török hódoltság kezdetéig az egri püspökséghez, majd a felsőtárkányi karthauzi szerzetesekhez tartozott.
Az egri vár 1552-es ostroma előtt a törökök a települést és a környéket feldúlták és felégették. Az ostrom után I. Ferdinánd Noszvajt az egri várvédő Figedy János birtokába adta. A Figedy család nemcsak birtokosa volt a területnek, hanem itt is lakott, egyes feltételezések szerint a család a mai de la Motte kastély helyén épített kúriában élt.
Ebben az időben a faluban már a reformáció terjedt el, erről tauskodik egy 1564-ben keletkezett okirat, mely szerint ekkor Noszvajon már kálvinista egyház volt.
A török hódoltság megszünte után a faluba visszatérőket siralmas állapotok fogadták, az újjáépítésben jelentős szerepe volt Bossányi bárónak és lányának Krisztinának, aki az egyházat is szárnyai alá vette, a református templom fakazettás mennyezetének felújítása ugyanis az ő nevéhez fűződik. Erről tanuskodik a templom mennyezetének egyik fakazettája, melyben az az idézet áll: „E ház istennek hajléka, melynek hűséges dajkája Bossányi Krisztina.”. Az 1700-as évek elején már Bossányi Krisztina és férje Noszvaj birtokosai. A házaspár bőséges gyermekáldása a 18. sz. második felére megváltoztatta a falu birtokosainak számát és a birtokok nagyságát. A birtokosok számának gyarapodásával nőttek a kúriák, telkes házak a templom körül. Ez a birtokaprózódás azonban a falu életében nem járt előnyökkel, mert a valóságban így egy gazdája sem volt a falunak.
1782-ben újabb család került a noszvaji birtokosok sorába báró Vécsey Anna (Almássy Antal özvegye) és férje a francia származású de la Motte márki. Az ő nevükhöz fűződik a de la Motte kastély végső kialakítása, mely az egyik legkisebb és legjobb állapotban fennmaradt késő barokk stílusban épült építészeti emlék az országban.
A településről hiteles, okleveles forrást 1248-ból, IV. Béla király idejéből ismerünk legkorábban. Az abban megjelölt időpont nem a település kialakulásának vagy birtokba adásának ideje, hanem annak IV. Béla által való megerősítését bizonyítja. Ez az okirat Noszvajra vonatkozóan csak az egri püspökség birtokos jogát bizonyítja, vagyis azt, hogy a falu 1248-ban villa episcopalis (püspöki falu).
A kutatások szerint a honfoglalás idején ezen a környéken szláv települési foltok voltak, a falu neve Neznay, Noznay is szláv személynévvel azonosítható, tehát a település Árpád-korabeli. Bár a legújabb kutatások cáfolják azt, hogy a település neve ebből a szláv személynévből származna, eszerint a Noszvaj név a Noszvijj szóból származik, mely jelentése a „mi falunk” és latin eredetű szó.
Noszvaj a honfoglalást követően nem törzsi, illetve nemzetségi, hanem fejedelmi, majd királyi birtok lehetett, majd azt követően adományozás folytán a püspöké lett.
Noszvaj - bár területileg, közigazgatásilag 1948-ig Borsod megyéhez tartozott - birtokjogi és minden más egyéb kapcsolatait tekintve egészen a XVI. század második feléig, pontosabban a török hódoltság kezdetéig az egri püspökséghez, majd a felsőtárkányi karthauzi szerzetesekhez kötötték. Egyes források szerint 1275-ben az Egerbe és környékére telepített vallonok (olaszok) Noszvajon is megjelentek. A falutól délkeletre lévő terület még ma is az Olaszilápa elnevezést viseli.
 
Az 1332-1333 körül Nagy Lajos által betelepített, francia eredetű karthauzi barátok Eger környékén is megjelentek és Felsőtárkánytól északra, a Barát-völgyben szerzetesrendi kolostort és a Boldogságos Szűz tiszteletére egyházat alapítottak. Az esemény azért jelentős Noszvaj számára, mert 1430-1433 körül az akkori egri püspök, Rozgonyi Péter birtokcserét bonyolított le a karthauziakkal, amely szerint Noszvaj és Bükkzsérc falukért elcserélte az akkori Al- és Feltárkányt a szerzetesekkel.
Az 1552-es egri vár elleni ostromot megelőzően a török a város környéki falvakat, köztük Noszvajt, a karthauzi kolostort is feldúlta és felégette, a szerzeteseket pedig elűzte a kolostorukból.
Az egri vár hősies megvédése és a török szégyenteljes elvonulása után I. Ferdinánd a várvédő Füghedy János birtokába adta Noszvajt. A Füghedyek nemcsak birtokosai a területnek, hanem itt is laktak. Egyes feltételezések szerint a mai kastély területén a Füghedyek létesítettek először kúriát, amelyet élő sövénnyel vettek körül.
Egy 1564-ben keltezett okirat több fontos és jelentős tényről tudósít: nevezetesen, hogy a török által Noszvajról elűzött karthauzi barátok helyébe birtokosként egy szabad nemes úr, Füghedy János, az egri vár egykori vitéz kapitánya lépett. Egy másik adat arról tudósít, hogy 1564-ben Pozsgai Márton a prédikátor, ami azt is jelenti, hogy ebben az időben Noszvajon már kálvinista egyház van. Továbbá név szerinti tájékoztatást ad a falu akkori vezetőiről, "hitesekről". De az sem lényegtelen, hogy az okiratban szereplő nevekből kettőt: Petrus és Szepesi családokat még ma is megtaláljuk Noszvajon.
1648-ban Füghedy Mihály utód nélküli halálával a birtokrészbe Hanvay Ferencet iktatták be. Az új birtokos jelentős vagyonnal rendelkezett Gömör, Kishont, Nógrád, Heves megyékben, egy ideig hevesi alispán is volt. A hódoltsági területen lévő noszvaji birtoka csak egy volt a sok közül, nem volt túl jelentős a számára. 1661-ben tett végrendeletében fiatal feleségére, Mocsáry Juditra hagyta.
A Noszvaj birtokosává vált Judit 1676 körül feleségül ment báró Bossányi Miklóshoz, ők lettek Noszvaj egyedüli birtokosai.
Az 1680-as években egy gazdag török borkereskedő fia a szultáni kincstártól örökáron megvette Almagyart és Noszvajt. Eger megvívása után a városban maradt, megkeresztelkedett és felvette a Noszvaji Ferenc nevet. Utód nélküli halálával az egri házát és vagyonát a minorita rendre hagyományozta.
Az egri vár köré vont katonai, gazdasági blokád (1686) megtette hatását, 1687. december 17-én a kiéheztetett törökök a szabad elvonulás reményében feladták a várat, megszűnt a hódoltsági állapot.
A faluba visszatérőket siralmas állapot fogadta, a házak romosak, a földet elborította a gaz, mindenütt a romlás és enyészet uralkodott. A haza- és újratelepítést segítő különböző engedmények és támogatások mellett is évekre, a legnagyobb erőfeszítésre, kitartásra, összefogásra volt szükség, hogy a borzalmas állapotban lévő falu házait lakhatóvá, határát újra termővé tegyék.
 
MÉG TÖBB TÖRTÉNELMI INFORMÁCIÓ TALÁLHATÓ FALUNKRÓL A "Száz magyar falu könyvesháza" SOROZATBAN MEGJELENT NOSZVAJ MONOGRÁFIÁBAN, MELY ONLINE IS OLVASHATÓ!